IPARJOGVÉDELMI TEVÉKENYSÉG TÁMOGATÁS A LITRACON ÉPÍTŐIPAR KFT-NÉL - SAJTÓKÖZLEMÉNY

Iparjogvédelmi tevékenység, vagyis a külföldi szabadalmi bejelentések iparjogvédelmi költségeinek finanszírozása és fenntartására nyert vissza nem térítendő támogatást a Litracon Kft. 

A Litracon Kft. sikeresen pályázott a "Magyar szellemi alkotások haza és külföldi iparjogvédelmi oltalmának támogatása " (IPARJOG_12) jelű kiírásra. A projekt keretében 492 910 Ft, 100%-os intenzitású vissza nem térítendő támogatás nyert el a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból.

Az elnyert összegből a Litracon Kft. a "Fényáteresztő építőelem, betétidom és eljárás fényáteresztő építőelem előállításra” c. külföldi szabadalmi bejelentések iparjogvédelmi költségeinek finanszírozása és fenntartását finanszírozta meg

Az utóbbi évek legjelentősebb találmányai között tartják számon Losonczi Áron fényáteresztő betonját (vagyis az üvegbetont), melyet a Litracon Kft. fejleszt és értékesít. A projektet az elmúlt napokban zárta le a pályázó, így védett és kialakított iparjogvédelmi hátérrel folytathatja gyártási és partnerkeresési munkáját.

A Litracon PXL^TM – ről bővebben.

A feltalálóról és a pályázóról bővebben.

Litracon Kft..

Cím: 640 Csongrád, Tanya 832

E-mail: info@litracon.hu

www.litracon.hu

wwww.ujszechenyiterv.gov.hu

Spin-off menedzsment: A Halál völgyén át

Genentech, Tresorit, PayPal, Máv Cargo. Hogy mi a közös bennük? Mindannyian egy működő szervezetből váltak ki, hogy az ott létrehozott tudást külön vállalkozásban kamatoztassák, vagyis mind spin-offok. És sok más sorstársukkal ellentétben túlélték az átmenetet.

A spin-off vállalkozások nevüket eredetileg onnan kapták, hogy jellemzően egy egyetemből, kutatóintézetből kiválva, az említett intézményekben létrehozott tudás hasznosítására alakultak. Ma a spin-off cég definíciója összefoglaló módon jelent minden olyan újonnan alakult vállalkozást, amely feltett szándéka szerint eredményeit egy olyan magas szellemi hozzáadott értékű erőforrás – találmány, szabadalom, technológia – fejlesztése és hasznosítása révén tervezi elérni, amelyet nem maga fejlesztett, hanem egy már fennálló szervezettől szerezett be. Eszerint beszélhetünk egyetemi (vagy közfinanszírozású intézményi) és vállalati spin-offokról. A kettő közti különbségtételt az indokolja, hogy a spin-off alapítása mögötti cél alapvetően tér el az egyetemek és a vállalatok esetében.

Az egyetemeknél a cél az általuk létrehozott tudományos eredmények eljuttatása a piacon keresztül - végső soron - a társadalomhoz. Az egyetemek által végzett kutatások végeredménye, és a piacon eladható termék között azonban legtöbbször nagy a szakadék, ezért a tudományos eredményt nem lehet közvetlenül piaci szereplők felé értékesíteni. A spin-offnak abban van nagyon fontos szerepe, hogy az egyetem és a piac közötti szakadékot áthidalja. A felsoroltak közül ilyen fajta spin-off az első kettő.

Ezzel szemben a vállalati spin-off alapítása mögött egy kiszervezési döntés áll. Ez adódhat abból, hogy egy technológia, vagy tevékenység nem illik a vállalati portfólióba, ezért az eladása vagy kiszervezése mellett döntenek. Míg a múltban ennek elsődlegesen technológiai és hatékonyságbeli okai voltak, ma egyre nagyobb teret nyernek az olyan spin-off alapítások, amik mögött legalábbis részben tőzsdei spekuláció húzódik meg. 2014-ben eddig az USA-ban 62 tőzsdei nagyvállalat tette meg ezt a lépést, ami 2000. óta példátlanul magas szám. Ennek oka, hogy a részvényesek jutalmazzák a különböző növekedésű területek szétválasztását, így az anyavállalat és a spin-off együttes kapitalizációja magasabb lesz, mint az anyavállalaté volt a szétválás előtt. A trendet tovább erősíti, hogy a Hewlett-Packard nemrég bejelentette, hogy két céggé alakul, az eBay pedig a jelenleg belső egységeként működő PayPal spin-offba szervezését. Eközben pedig bizonyos befektetők a PepsiCo-ra is nyomást gyakorolnak, hogy szervezze spin-offba sznekk és szóda üzletágait. (erről bővebben olvashat itt)

Az egyetemi spin-offok esetében tehát sokkal élesebb a váltás, hiszen az átmenet ott tudományból piacra, nonprofitból forprofitra történik, és ez sok speciális problémát vet fel.

 Napjaink informatikában és közösségi médiában tevékenykedő cégóriásai közül sokan valaha maguk is apró spin-off vállalkozásként kezdték, és a tudáskiválóság révén váltak egyetemi évfolyamtársak örömbizniszéből tízezreket foglalkoztató és a jövő iparágait alapjaiban befolyásoló gigászokká. De miért van az, hogy egyes, oly kiváló ötletekkel rendelkező spin-off cégek elsorvadnak, mások pedig meghatározó piaci szereplőkké válnak?

A kérdés nyitja a menedzsment, vagyis az ötlet gyakorlati megvalósításának módja, és a vállalkozás vezetése, fejlesztése. A spin-off menedzsment segít a szárnyaló ötleteket hétköznapi termékekké lefordítani, egyúttal pedig a korlátlan lehetőségek ígéretét összeegyeztetni a piac korlátokkal és buktatókkal terhelt világával. A kettő közti ellentét különösen gyakran éleződik ki egyetemi spin-offok esetében, ahol a spin-off által később hasznosított tudományos eredmény létrehozását legtöbbször nem a piaci igények kielégítése motiválja. Legyen ez akár tudományos kíváncsiság, a világ jobbá tételének vágya, vagy az egyetemi karrierutakat mozgató publikációs kényszer, ha nem találkozik a fogyasztók igényeivel, az eladható termék létrehozását aligha segíti.

 A menedzselési technikák ma már külön szakterületet képeznek, és nincs ez másként a spin-off vállalkozások esetében sem: nem mindegy hogy ki és hogyan foglalkozik a vállalkozás üzleti fejlesztésével, a termék eladásával, a fogyasztók elérésével, és így tovább. Hiába gyakori tévhit itthon, hogy a jó termék eladja magát, hogy a jó bornak nem kell cégér, ha valaha létezett is ilyen világ, ma már biztosan nem abban élünk. Egy sikeres vállalkozáshoz profi menedzsmentre van szükség, egy spin-off sikerre viteléhez pedig a hagyományos menedzsment feladatokon túl továbbiakat is professzionálisan kell ellátni.

Szellemi tulajdon transzfer és menedzsment:

A spin-off definíciójából adódik, hogy a létrehozásához szükséges valamilyen szellemi tulajdon transzferálása egy fennálló szervezettől egy megalapítandó vállalkozásba. Ennek folyamatnak a menedzselése tehát megkerülhetetlen, emellett pedig igen fontos, tekintve, hogy a transzfer módja nem csak azonnali jogi és adózási konzekvenciákkal jár, de a vállalkozás hosszú távú működésére is kihat. Ezzel a kérdéssel cikksorozatunk 2015 márciusi számában részletesebben is foglalkozunk majd, hiszen a magyar KKV-k jelentős részét is érintheti, nem csak spin-offokat.

Spin-offok esetében azonban még jelentősebb. Képzeljünk csak el egy olyan licencszerződést, amely a cégünk által használt összes technológiára és tudásra kiterjed, hiszen egy spin-offnál lényegében ez a helyzet. Ezáltal a licencdíj alapja a cégünk teljes bevétele lesz, a szerződésben vállalt kötelezettségek minden tevékenységünkre kiterjednek, és ha a szerződés megszűnik, a teljes cég ellehetetlenül. Finoman szólva sem mindegy, hogy egy ilyen szerződésbe mi kerül bele, sőt valójában minden apró részletnek nagy jelentősége lehet később. Ezeket a részleteket a spin-off menedzsernek ráadásul sokszor olyan felekkel kell letárgyalnia, akikkel alárendelt viszonyban áll.

Finanszírozás:

Az egyetemi spin-offok a termék piacravitele előtt kerülnek megalapításra, hiszen arra az egyetem nem alkalmas, azonban nem mindegy, hogy az alapítás után még mennyi időnek kell eltelnie az első bevételek jelentkezéséig. Ahogyan az sem lényegtelen, hogy ez idő alatt milyen termékfejlesztési vagy egyéb mérföldköveket kell teljesíteni, ezeknek mekkora a költsége, és mik a kockázatai. Ez az életszakasz a címben is szereplő halál völgye, aminek a túléléséhez sokszor nem kis kreativitásra van szükség. No meg természetesen finanszírozásra, amit az anyaintézmények nem feltétlenül biztosítanak, így a spin-off menedzsment legnagyobb kihívása a bevétel és költség oldal egyensúlyba hozása ebben a szakaszban. Ehhez általában befektetést kell bevonni, de minden más finanszírozási formát is tudni kell használni a pályázati forrásoktól a bankhitelekig. A költségterv tartásán szó szerint a cég fennmaradása múlik, de ugyanez a helyzet az időkeretekkel is. Ha ez tudósok munkáján múlik, a spin-off (menedzser) igen nehéz helyzetben találja magát. Ugyanakkor az alternatív bevételforrásokon is nagy hangsúly van, sok spin-off csinált végül pénzt olyan tevékenységből, amiből a kezdetekkor nem számított bevételre.

Innovációmenedzsment:

A spin-off menedzsmentnek általában része az innováció menedzsment, hiszen a vállalkozás valamilyen innovatív technológián, megoldáson alapul. Egyetemi spin-offok esetében ebben jelentős többletterhet okoz az, hogy az innováció legtöbbször nem piacvezérelt. Vagyis a projekt egyetemi életszakaszának kezdetekor a kutatás-fejlesztés célja nem egy piaci igényre való reagálás volt, hanem egy tudományos lehetőség kiaknázására indult. Ennek következményeképpen meg kell találni a rendelkezésre álló technológia vagy termék, és a létező piaci igények közötti egyezést, vagy piaci igényeket kell generálni, egy új réspiacot kell teremteni.

Szellemi tulajdon (szabadalom, védjegy, design, használati minta) értékelés

Leadership:

A spin-off menedzsmentnek része minden olyan feladat is, ami egy induló vállalkozás menedzseléséhez hozzátartozik, például a csapat kiválasztása, a működési folyamatok kialakítása, de a vállalkozás értékrendjének és kultúrájának kialakítása is, amin később sokkal nehezebb változtatni. Ezek a feladatok már inkább a Leadership területéhez tartoznak, mint a Menedzsmenthez, ami jól mutatja, hogy milyen sokféle szerepnek kell egyszerre megfelelni egy spin-off vezetőjének.

Traction:

A fedezeti pont elérése a legtöbb egyetemi spin-offnál sokáig az elsőszámú cél. Ehhez pedig az első eladások felmutatásán keresztül vezet az út, de ez nem egy könnyen megléphető lépcsőfok. A marketing és az értékesítés a spin-off menedzsment egyik legfontosabb területe, amiben egy ilyen vállalkozás esetén nem elegendőek az alapvető ismeretek, egy innovatív termék eladásához innovatív marketing és értékesítési módszerek kellenek.

A hatékony spin-off menedzsment elméleti és gyakorlati kérdéseiről bővebben tájékozódhat a hamarosan megjelenő, „Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer” című kötet harmadik, átdolgozott kiadásában.

Iparjogvédelmi kérdések tudás intenzív vállalkozásoknak és startupoknak

Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, napjaink sokat használt kifejezései, melyeket sok esetben világcégek versengése és nagy port felkavaró perei nyomán hallhatunk. Ha a híradások nem is mindig engednek betekintést az érintett felek kártyáiba, egyben biztosak lehetünk, a szabadalmi perek az átlagember számára felfoghatatlan összegekről szólnak.  

Miért védjük a szellemi tulajdont? Más szóval, miért fizetünk hosszú évekig azért, hogy egy szabadalommal rendelkezzünk? A szellemi tulajdon védelme során nem egyéb történik, mint egy hosszú és költséges folyamatba, a tudományos kutatásokba fektetett összegek elismerése és kizárólagosság biztosítása egy jogintézmény által. Az előbbiek eklatáns példája a gyógyszerfejlesztés. Egy új gyógyszer kifejlesztésének költsége 300-500 milliárd forint összegre tehető. E fejlesztések azonban csak akkor térülhetnek meg, ha a találmányból termék lesz, mely a patikák polcára kerülve elindul a kereskedelem útján. Ha azonban az iménti gyógyszerre nem szereznek szabadalmat, azt bárki könnyedén lemásolhatja és elvész a fejlesztésre fordított összegek megtérülésének reménye. Az iparjogvédelem tehát egy kizárólagos jog arra, hogy az általunk létrehozott szellemi tulajdont magunk gyártsuk, értékesítsük, hasznosítsuk. Ez a kizárólagosság ad esélyt arra, hogy a kutatásokra fordított források megtérüljenek, és valljuk be, a legtöbb kutatás költsége sokszorosan meghaladja egy szabadalom megszerzésének és fenntartásának költségét. A mai, alapvetően fogyasztók uralta világban a gyártók fokozott árverseny közepette kénytelenek érvényesülni, és folyamatosan keresik a kitörés, különbözés újszerű formáit. A szellemi tulajodon védelmi stratégiák – szabadalmak, védjegyek, formatervezési mintaoltalmak – lehetőséget adnak arra, hogy a vállalkozások elkerüljék az árversenyt, hiszen az oltalom kizárólagosságot ad, és így nem kell a versenytársak áraihoz igazodni. Hogy az árverseny jelentőségét megértsük, elég, ha csak arra gondolunk, hogy e tényező határozza meg az elérhető árbevételt, nyereséget, mindezen keresztül pedig a piaci pozíciót. Mindemellett a szabadalmak a vállalkozások belátása szerint adhatók-vehetők, mellyel együtt a szemünk előtt bontakozik ki egy globális, nagy összegeket megmozgató és igen élénk szabadalmi világpiac. A fentiekből adódóan a szellemi tulajdon védelmi rendszerek fontos megkülönböztető jegyek a piaci versenyben, legyen szó globális nagyvállalatokról, vagy kicsi, kutatásintenzív, divatos szóval élve „start up” cégekről. A szellemi tulajdon védelméről és hasznosítási lehetőségeiről bővebben tájékozódhat a hamarosan megjelenő, „Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer” című kötet harmadik, átdolgozott kiadásában. 

Licencia szerződések és partneri szerződések startupoknak.

Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer

Napjaink divatos kifejezésével élve, a jelen kor embere a tudástársadalom keretei között éli mindennapjait. Hétköznapi életünket közvetlenül befolyásolják az emberi elme és kreativitás által létrehozott eredmények – találmányokra épülő termékek, számítástechnikai alkalmazások, vagy akár művészeti alkotások – használata, és természetesen mindezek adásvétele, cseréje, megosztása, egy szóval menedzsmentje. Ezzel párhuzamosan kialakult a fenti alkotások – összefoglaló néven a szellemi tulajdon – menedzselésére szakosodott intézmények hálózata is.

Manapság új értelmet nyer a „cipőt a cipőboltból” régi mondás, mely szerint a megfelelő terméket a megfelelő boltból érdemes megvenni. Korunkra soha nem látott mértékben jellemző a specializáció, melynek következtében a legegyszerűbb szolgáltatást is professzionális szakszolgáltatóktól vehetjük igénybe - kedvező áron és megkérdőjelezhetetlen minőségben. Nincs ez másként akkor sem, ha a termék egy szellemi tulajdon, melynek menedzselésére ma már egész iparág alapozódik, és természetesen egyre nagyobb pénzek fordulnak meg a tudásipari tömegtermelés sodrásában. De kik alkotják ezen szervezetek körét és mi a céljuk a szellemi tulajdonnal? A tudástranszferben érintett szervezetek köre széles spektrumon határozható meg, és a mindenkori szervezeti jelleg egyértelműen meghatározza a célokat és követett motivációkat. A szellemi tulajdon útját az ötlettől a termékké váláson át, egészen a fogyasztóhoz való kerüléséig végigkísérik a menedzselő szervezetek: ezek egy része tudástermelő (pl. egy egyetem vagy kutató intézet), tudáshasznosító (pl. termelő vállalat), azonban egyre nagyobb súlyt képviselnek a két előbbi kategória között elhelyezkedő, ún. hídképző szervezetek. Ezek feladata a tudástermékek útjának egészen a kezdetektől való egyengetése annak érdekében, hogy egy ötletből mihamarabb termék válhasson, és természetesen minden érintett szereplő (feltaláló, gyártó, fogyasztó) megtalálhassa számítását a tudástermelés világában. Ezt a láncolatot innovációs értékláncnak nevezzük. A hagyományos értékláncot olyan termelő vállalatok alkotják, akik egy adott végtermék előállításában egymás utáni feldolgozási lépésekben vesznek részt – például az északi-tengeri olajkitermelő vállalattól a londoni benzinkútig. Ezzel szemben az innovációs értékláncban a kiindulási alapanyag nem más, mint az újítás, a végtermék pedig a piacon kapható innovatív termék. A lánc szereplőinek sora pedig a már említett egyetemektől és kutatóhelyektől kezdve, a hídképző szervezeteken át egészen a start-upokig vagy innovatív termelő vállalatokig nyúlik. Ez a koncepció rávilágít, hogy nem elegendő, ha az innovációs intézményrendszernek csak egyes részei működnek jól, hiszen ahogy mindig, a lánc csak olyan erős, mint a leggyengébb pontja.

Egy megfelelően kivitelezett tudásmenedzselés eredményeképpen a feltaláló az anyagi elismerés mellett erkölcsi megbecsülésben részesülhet, hiszen nem mindenki képes arra, hogy kitaláljon valami forradalmian új, korábban nem létező megoldást, mely tömegek életét teheti kényelmesebbé, egészségesebbé vagy érdekesebbé. A tudáshasznosítók (jellemzően termelő vállalatok) piacot, vevőket és nyereséges működést akarnak, melyekhez a versenyképes termékek elengedhetetlenek. És minthogy minden termék hátterében egy jó ötlet áll, a vállalatok elemi érdeke, hogy közel legyenek azokhoz, akik az ötletek gyártásában jeleskednek. Ebben nyújtanak segítséget a tudásközvetítő szervezetek (technológia transzfer irodák, innovációs tanácsadók, üzleti inkubátorok), melyek a tudástermelőket és tudáshasznosítókat egyaránt kellően ismerik ahhoz, hogy a megfelelő ötletet a megfelelő termelőhöz juttassák el. Így a tudásteremtés értékláncolatában mindenki azt teszi, amihez igazán ért, s munkájuk eredményeként a „cipőbolt” polcaira végül a legjobb portékák kerülhetnek ki. A tudástársadalom szereplőiről, motivációikról és tevékenységükről bővebben tájékozódhat a hamarosan megjelenő, „Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer” című kötet harmadik, átdolgozott kiadásában.

Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer szolgáltatások

Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer

I. fejezet: „A szellemi tulajdon menedzsment és a technológia-transzfer jogszabályi beágyazottsága” című fejezet promóciója

Kutatásmenedzsment és találmányhasznosítás a jogszabályok hálójában

A kutató embertípus közös jellemzője – legyen szó egyetemi, nagyvállalati, vagy éppen egy mikrovállalkozásban kutató szakemberről – a tudományos feltárásra való irányultság. A kutató célja minden esetben valamely új, a tudomány állásához képest előremutató koncepció létrehozása, melynek révén a boltok polcain új termékek jelenhetnek meg, korábban gyógyíthatatlan betegségek gyógymódjára derülhet fény, használati tárgyaink, autóink, telefonjaink és hobbieszközeink pedig egyre inkább mindennapi kényelmünkre fókuszáló, intelligens szolgálókká válnak. Az azonban korántsem mindegy, hogy a kutató ismeri-e a kutatások keretét jelentő, környező normarendszert (jogszabályokat, ajánlásokat, irányelveket), hiszen ezeken nagyban múlik, hogy később képes lesz-e „apró pénzre” váltani, hasznosítani a találmányt. A kutatások során is érvényes, örök igazság, hogy aki ismeri és értően alkalmazza a szabályokat, komoly versenyelőnyre tehet szert (gondoljunk csak a kutatás-fejlesztési adóösztönzőkre), melynek révén hamarabb és költséghatékonyabban léphet piacra egy új termékkel vagy szolgáltatással.

Mely területeken lehet fontos az innovációs jogszabályok ismerete? 

Az innovációs jogszabályok a kutatástervezéstől a piaci hasznosításig átfogják az értékteremtési folyamatot. Ezek ismerete elengedhetetlen a vállalati kutatási közegben, hiszen e gazdálkodói kör a mindenkori adó- és költségvetési politika függvényében egyes ösztönzők (pl. adó- és járulékkedvezmények) igénybevételére számíthat. Ezen kívül, aki kutatás-fejlesztési céljait hazai és európai uniós pályázatok igénybevételével kívánja megvalósítani, pontos ismeretekkel kell, hogy rendelkezzen az egyes pályázatok során alkalmazott jogszabályok tekintetében. A vállalkozási területen kívül természetesen az innovációs jogszabályok közvetlenül kihatnak a felsőoktatási szereplők kutatásaira, valamint alapvető keretet jelentenek a kutatási kooperációk megvalósítása során. A fentieket összefoglalva, az innovációs jogszabályok mindazon területen fontosak lehetnek, melyek érintkeznek a kutatáson alapuló értékteremtő lánc valamely elemével.

Kiknek lehet fontos az innovációs jogszabályok, és kinek a technológia-transzfert érintő szabályozás ismerete? 

A kutatás-fejlesztés egy, a humán kompetenciákat nélkülözni nem képes tevékenység, ahol az értékteremtés elképzelhetetlen a kutatói szürkeállomány híján. Ezen állítás ugyanakkor a kutatásmenedzsmentre is igaz, hiszen a jó ötletekből csak megfelelő menedzselés révén válhatnak jó termékek is. Az innovációs folyamatra kiható jogszabályok (pl. innovációs törvény, tao törvény, iparjogvédelmi és szerzői jogi szabályozók, európai uniós normarendszerek) ismerete ezért fontos lehet a nagy- és kisvállalati technológiamenedzserek, pályázatírók, egyetemi kutatásszervezők, vállalati tanácsadók és döntés előkészítők, valamint minden olyan szakember számára, aki egy szabályozott innovációs láncolat kivitelezésében érdekelt.

A technológia-transzferre vonatkozó jogszabályok egy ennél is szélesebb kört érintenek, hiszen ide tartozhatnak a licencia ügyletek mellett a cég(rész) értékesítések, az immateriális javak adásvétele, de akár franchise szerződések is, tehát olyan vállalatközi ügyletek, amelyben vállalati tudás, üzleti titok vagy know-how áramlása valósul meg. Napjainkban, amikor a S&P 500 cégértékének mintegy 80%-át teszik ki immateriális javak, az ezek értékelésére és transzferálására vonatkozó jogszabályok nem csak az innovátor cégeket érintik, sőt egyre inkább a szükséges tudás részét képezik minden cég számára, amely realizálni szeretné a nem megfogható erőforrásaiban rejlő értéket.

Az ismeretek hozadéka

A fent részletezett versenyelőnyökből kiindulva érvényes a régi közhely, miszerint a tudás hatalom, ráadásul az innovációs szabályok ismerete hozzájárulhat egy működőképes kutatásszervezési gyakorlat kialakításához, reális kutatási tervek létrehozásához, egyben a kutatási kimenetek pontosabb ismeretéhez. Ezen hozadékokon túl a jogi kérdésekben felkészült innovátor rálátást nyer a kutatási eredmények társadalmasítási szabályrendszerére, képes lehet egy szabálykövető pénzügyi és szakmai kutatásmenedzsment kialakítására, valamint a kutatási konzorciumok szervezésekor nem kerüli el a figyelmét a kutatási kooperációk során követendő szabályok sora.

(x) A cikk a Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer c. szakkönyv 2015-ben megjelenő, 3. kiadásának vonatkozó fejezete alapján készült.

A teljes cikk a www.piacesprofit.hu oldalról. 

Egy infografikából kiderül, hogy tavaly majdnem 6 milliárd euró támogatást kaptunk az EU-tól, befizetnünk pedig csak 920 milliót kellett.

Ha a lenti infografikán Magyarországra bökünk, akkor kiderül, hogy 2013-ban csaknem 6 milliárd eurót kaptunk az Európai Uniótól, aminek kétharmada a regionális támogatásokra ment el (ennek része a kutatás és az innováció előmozdítása, az információs és kommunikációs technológiák fejlesztése, a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kiépítése). Az uniós támogatások 30 százalékát pedig a mezőgazdaság kapta. A befolyó 6 milliárddal szemben tavaly a magyar állam csak 920 millió eurót fizetett az EU-nak.

Forrás és Bővebben
Aktuális pályázatokról.